2014. február 1., szombat

FIGYELEM! :D

Többen kérdeztétek hogy abbahagyom-e a blogot:)
Természetesen nem sokat gondolkoztam a történeten szóval nem szeretném ezt csak úgy abbahagyni! :D Meg sokan meg is szerettétek szóval miattatok sem ♥ 
Csak rengeteg más blogomon van szóval elég nehéz ezt is belepréselni de igyekszem ide is hamarosan új részt hozni! :D 
Megígérem hogy ahogy rendberázódnak a dolgok legalább 1-2 hetente fogok hozni ide is részt!! :D
Remélem vannak akik még olvassák! Köszönöm a kommenteket és a megjelenítéseket:D meg persze a feliratkozókat pedig még csak kevés rész van fent :)
Ennyiiii volt:o A következő bejegyzés az már rész lesz!! :D 
Sziasztok.xx
Boo

2013. december 3., kedd

2.rész

Próbáltam az előbbi mondatára nem reagálni. Senki se tudott erről és tudtam hogyha nem teszek valamit úgy ahogy akar akkor el fogja mondani mindenkinek...azt meg nem akarom,megragadta a karom majd közelebb ràntott magàhoz.Meglepődtem
 -A következő negyed óra nagyon tetzseni fog-mondta és a szemeimbe nézett...vagy 20 perces "kisfilmet" vetített le arról ahogy kínozna majd végül megerőszakolna,a végén amikor úgymond visszatérhettem a jelenbe levert a víz és gyorsan vettem a levegőt. Annyira élethű volt...és megalázó,a kezeim elől össze voltak láncolva..és ahh...nem...nem...hogy lehet valami ennyire embertelen?
 -Te szadista idegbeteg állat!-kiabáltam rá.
 -Mit fogsz tenni Louis? Nah...megütsz?-röhögött ki.
 -Még élveznéd is..-súgta halkan a fülembe.
 -Menj innen...-mondtam és ellöktem,de olyan volt mintha magához láncolt volna,a zsebembe nyúltam ahol volt egy kés ami vasfűvel volt bekenve azt végighúztam a mellkasán ekkor elengedett és elszabadultam tőle rögtön arrébb léptem,a szemei izzani kezdtek és a szemfogai is megjelentek, rántott egyet a karján. Az arca megfeszült és láttam ahogy az a rész bevörösödik,ilyenkor ez égeti csípi és marja...elég elviselhetetlen a fájdalom. Ez az egyetlen mód hogy megszökjünk tőlük.
 -Barom...idióta...-morogta de nem tudta befejezni,rántott egy erősebbet a jobb kezén.
 -Fejezd be vagy mást is fogok csinálni!-mondtam komolyan és a polchoz léptem levettem a vasfüves üveget és kinyitottam, az illata[nekik szaga] az egész helyiséget pillanatok alatt elárasztotta,a végtagjai kicsit elernyedtek majd a földre térdelt,néha kicsit megremegett és a kezei és szépen lassan elengedték a vasláncot én meg visszacsavartam a tetőt és visszatettem a polcra.
 -Nem kell játszanod a nagy fiút...-mondtam komolyan.
 -Nem láttál még semmit se...-nevetett...lehetett hallani hogy tele volt maró gúnnyal,a feje le volt hajtva és a földet nézte. Nem tudtam mit tenni de legszívesebben tovàbb kínoztam volna.
 -Hallom a gondolataid te kis szadista.-mondta majd felnèzett ès vigyorgott. Kezdtem nagyon felhizni magam rajta.
 -Most nagyon beinditottal...-fintorgott. Remültem kaptam felè a fejem.
 -Làtnod kellett volna a fejed.-röhögött ès ezzel teljesen megsemmisített. 
 -Tudod mèg mindig hallom a hangod..."Harry...ahh...Harry"-mondta es az arcàn folyamatosan az a vigyor volt,amivel az őrûletbe kergetett. Vettem egy nagy levegőt ès próbàltam kiakapcsolni,leültem a fal mellè ès nem sokkal rà elaludtam...de nem tudtam aludni. Ő jelent meg előttem. Minden fekete volt ès csak àllt,mögötte meg homàlyos alakok mentek el.
          


"Rossz ötlet volt velem kezdened...az àlmaid az enyèmek...Az enyèm vagy a sajàt vilàgodban"









  • 2013. november 19., kedd

    1.rész


    Kora hajnalban néztem ahogy a fák zöld lombjai kiválnak a szürkületből és valamilyen színt öltenek magukra...a kopár szürkeség eltűnt mindenhonnan. Az erdőbe nyugalom költözött a reggelek nyugodtabbak,haza felé indultam mert már itt úgysincs dolgom,fáradt vagyok...ma a kelletnél többen jöttek a város széléhez. Nem tudom mire ez a nagy felhajtás...nem szoktak ennyire aktívak lenni...de mégsem voltak olyanok mint amikor támadni akarnak.Elmentem az úgymond "törzshelyünkhöz" eléggé nagy fölfordulás volt.
     -Mi van itt?-kérdezte.
     -Megvan az egyik.-mondta az egyik vadász akit egyébként Michaelnak hívnak,meglepődve néztem rá majd elindultam lefelé a pince részbe,az egész kőből volt építve és már csak fáklyák világítottak el.
     -Engedjetek el ti nyomorultak!-hallottam a kiabálást mélyebbről,az egész hely hasonlított egy labirintushoz elég könnyen el lehetett tévedni.A vámpírok ide nem tudnak bejönni csak ha mi hozzuk ide be őket...lassan megálltam a vasajtó előtt,beengedtek. Egy vámpír volt két vas bilincsel a kezénél fogva a felhoz láncolva. Mit ne mondjak jó látvány volt végre őt is szenvedni látni. Mikor bejöttem abbahagyta a kezének a rángatását és kicsit lazított a karján,amennyire a vasbilincs engedte a ellépett a faltól egyenesen felém jött de nem tudott egy vagy két lépéssel előbb jönni,egy vérfagyasztó vigyor jelent meg az arcán.
     -Louis ha nem tévedek-mondta és amikor látta hogy meglepődtem egy önelégült mosoly jelent meg az arcán. Mindenki értetlenül nézett rám. Megnyalta az ajkait.
     -Édes a véred...ez lesz egyszer a halálod. 0-as vagy igaz?-kérdezett tovább,én meg lefagytam. Nem tudtam mit reagálni...nem tudom mi döbbentett meg legjobban az hogy egy hús-vér srác aki nálam talán fiatalabb lenne ha ember lenne ki van kötözve és a hasa tele van vasfű okozta égési sérüléssekkel a kezein meg vágásnyomok vannak végig vagy az hogy ennyi mindent tud rólam.
     -Gyere csak ide.-biccentett maga felé,bennem a vér megfagyott.
     -Azt mondtam gyere ide te szarházi.-kiabált rám,felvontam a szemöldököm,a kezével felém bökött majd rántott egyet a kezével hátra így szinte neki csapódtam...ha nem lett volna ott és a falnak csapódok valamim tuti eltört volna,meglepődtem és először nem is tudtam mit mondani,ellöktem magam tőle.
     -Ti meg tűnjetek innen...-mondta. Valami különös volt benne. Valami ami megijesztett,az egyik kihívott de ahogy megfordultam és elindultam olyan érzés lett mintha valamit a nyakamra tekertek volna és úgy húztak volna visszafelé,a nyakamhoz kaptam amire elengedett,hátranéztem de ő csak vigyorgott és a szemeiből mérhetetlen gonoszságot vettem ki,de lassan kimentem a többiek után.
     -Bent maradsz vele estére?-kérdezte az egyik vadász.
     -Esélytelen...-mondtam.
     -Louis...téged akar...talán te ki tudsz belőle valamit erőltetni...-mondta a másik.
     -De nem értitek hogy nem fogok bent maradni ezzel?-kérdezte.
     -Van nevem is...-hallottam bentről a röhögést.
     -Louis maradj bent...kérlek...menni fog...-jött oda mellém Michael. Csak ő tud rám hatni a mostani időben...meg ő tud rólam egy olyan dolgot amit senki más.
     -Jó....rendben...-mondtam,mindenki rendezkedett én is felmentem a rendes helyünkre és amikor sötétedni kezdett mindenki eltűnt...elmentek a helyükre én meg lassan mentem lefelé a vámpírunk kabinjába...vagy cellájába..nézőpontkérdése....Vettem egy nagy levegőt amikor beléptem és bezártam magam mögött az ajtót.
     -Amúgy remélem nem gondoltátok hogy néhány cella visszatartja a vámpírokat...hogy megszökjenek innen.-mondta gúnyosan,leültem a földre és nem néztem rá.
     -Louis...te tényleg meleg vagy?-kérdezte,erre odakaptam a fejem.
     -Hogy mi?-kérdezte.
     -Le se tudnád tagadni a gondoltaid...-nevetett kárörvendően.
     -Szállj ki a fejemből.-válaszoltam arrogánsan.
     -Túl hangosan gondolkodsz.-vonta meg a vállát,kifújtam a levegőt és próbáltam magam nem felhúzni rajta biztos voltam hogy ezt akarja,hátradőltem és becsuktam a szemeim.
     -Fáj a kezem..lazíts rajta...-mondta.
     -Nem.-mondtam.
     -Nah gyerünk...-mondta durvábban.
     -Fogd már be.-néztem rá.
     -Nyomorult.-mondta és megvonta a vállát.
     -Érdekes hogy meleg vagy...-nézett rám és egy vigyor jelent meg az arcán.


    [vasfű=egy vámpírokra ható "fűféle" :D méreg (: :'3]

    2013. november 18., hétfő

    Prológus

    Képzelj el egy olyan helyet ahol már semmi sem segíthet...
    Képzelj el egy lényt akinek senki sem parancsolhat...Aki ártatlan emberek vérén él, és nem érdekli semmi se. Pusztít és gyilkol. Nem érdekli semmi se. Ez a lény mikor még kisebb gyerek voltam az én családom is elkapta...még mindig megvannak az emlékeim azokról az időkről...
    "Vidd innen a húgod...-kiabálta apám a túlsó szobából majd csak egy éles csattanást lehetett hallani. Nem tudtam mit kéne tennem hova szaladjak,majd egy hangos sikoly törte meg a rettegésem
    -Louis!-hallottam a kétségbeesett sikítást amire összeszedtem magam...már se a húgom, se anyám se pedig apám nem volt...egy szörnyeteg állt velem szemben az arca csupa vér volt,a családom vére lepte be a ruháját...és mindenét. Remegtem,féltem. Nem tudtam hogy mit tegyek...fussak?Utolér...Próbáljam meg megsebezni?Előbb megöl. 
    Vártam hogy engem is megöljön...de egyszerre a csönd ami a házban uralkodott megszakadt berúgták az ajtót,amire az előttem álló szörnyeteg eltűnt...nem volt sehol se. Nem láttam már sehol se. Nem tudtam kik azok de amikor bejöttek,az egyikük letérdelt elém és adott valamit amitől elaludtam,de még az utolsó szavaira emlékszem.
    Ne félj...már minden rendben.Vadászok vagyunk...Vámpírvadászok."

    Akkor ott megváltozott az életem. Az lettem ami vagyok...vámpírvadász. Hosszú éveken át képeztek ki arra hogy megöljem azokat akik mások családját bántják...a szomorúság ezalatt az idő alatt átalakult bennem gyűlöletté...Az évek során tapasztaltam ezeknek a lényeknek az erejüket és gyilkolási vágyukat...
    Az itteni élet nem élet...küzdelem egy olyan szörny ellen akivel szemben semmi esélyed.

    Érdekes módon a város 3. legjobb vadásza vagyok,sokak szerint csak a düh vezérel de ez már rég más mint személyes bosszú...a várost akarom védeni amíg lehet...általában nem vagyok több egy embernél...de az erdőben teljesen más leszek...